A magyar gazdaság teljesítményének fő mutatóiról és versenyképességének a nemzetközi és a környező országokkal való összehasonlításáról beszéltek vendégeink, Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet volt vezetője és Pitti Zoltán, az APEH (Adóhatóság) volt elnöke.

Az előadásról készült felvételt Facebook-oldalunkon és Youtube-csatornánkon is megtekinthetik.

Előadónk a magyar gazdaság tényleges teljesítményéről beszélt a számok tükrében; szó volt pozíciónkról nemzetközi összehasonlításban és gazdaságunk versenyképességéről is.

Az előadásról készült felvételt Facebook-oldalunkon és Youtube-csatornánkon is megtekinthetik.

Előadónkkal, Pitti Zoltán közgazdásszal, egyetemi kutatóval, az adóhatóság volt elnökével számszerű adatok alapján arra kerestük a választ, hogy a magyar gazdaság ténylegesen hol helyezkedik el a világban és különösen Európában, mennyire és miben tekinthető eredményesnek az elmúlt 10-12 év.

Az előadásról készült felvételt itt megtekinthetik.

Az előadásról készült felvételt itt megtekinthetik.

Pitti Zoltán szerint a rendszerváltás óta eltelt közel három évtizedben kevés teljesült abból, amit a politika ígért: a demokratikus intézményrendszer erodálódik, a gazdasági növekedés üteme lassú, a nyugati mintára elképzelt erős középosztály nem jött létre, az ország felzárkózás helyett inkább stagnáló-leszakadó pályán van, az országon belüli regionális különbségek pedig egyre markánsabbak. Az állami vagyon rendszerváltás utáni magánosításával új tulajdonosi csoportok jelentek meg, ám ez a vagyonfelosztás nem szerves fejlődés eredménye, így a felosztás is aránytalan. A néhány évvel ezelőtt ismét elindult államosításokkal a kormány megint csak a korábban létrehozott vagyont osztja újra. A 90-es évek privatizációi révén megjelent a külföldi tőke, amely a következő másfél-két évtizedben gazdaság szerkezetének átalakulását eredményezte, komoly súlyt képviselnek a magyar gazdaságban, ezzel szemben a hazai vállalkozások csak kis része képes exportképes tevékenységre. A gazdaság teljesítményének alakulása leginkább az igénybe vett uniós támogatásoktól függ, miközben a támogatások elosztása, vagy éppen a közbeszerzések győzteseinek kiválasztása kiszámíthatóan irányított – akik élhetnek a lehetőséggel, azok élvezik, akik nem, azok az „élménnyel” gazdagodnak.

A rendszerben nőnek az egyenlőtlenségek, és ez immár társadalmi és regionális szinten is egyre súlyosabb problémát jelent. Egyre jelentősebb a jövedelmi és vagyoni differenciálódás, a várt erős középosztály helyett pedig egy szűk klientúra került kedvezményezett helyzetbe. Ahhoz, hogy az ország tartósan fejlődési pályára álljon, új gazdaságfejlesztési stratégiára van szükség, erősíteni kell a külföldi érdekeltségű vállalatok és a hazai kis- és középvállalkozások termelési és értékesítési kapcsolatait, segíteni kell fejlődésüket, a munka alapú társadalom mellett a tudás alapú társadalom fontosságát is ki kell emelni (mert a betanított munka nem jelent felemelkedést), és teljesítményt ösztönző, teljesítményt elismerő jövedelempolitikát kell folytatni – hangsúlyozta Pitti Zoltán.

Tavaly a magyar GDP 8 %-át tették ki az Európai Uniótól érkező támogatások, további 3 %-ot jelentettek a külföldön dolgozó magyarok által hazautalt összegek. Mindezekkel együtt sikerült kb. 2,7-2,8 %-os gazdasági növekedést elérni. Ez az egy adat is jelzi, hogy jelentős szerkezeti problémákkal küzd a magyar gazdaság – többek közt erről is beszélt Pitti Zoltán egyetemi kutató, az APEH volt elnöke a Gazdasági Klub előadásán.

Az előadó kifejtette: a Magyarországon regisztrált vállalkozások tekintélyes része csak papíron működik, az utóbbi években pedig jelentősen emelkedett a felszámolás alatt álló cégek száma. Mind többen kénytelenek azzal szembesülni, hogy a befektetett tőke kockázattal, munkával nem hozza azt a jövedelmet, amely elvárható lenne. A 2014-2020 közötti költségvetési ciklusban lehívható uniós támogatások tekintélyes részét a kis-és középvállalkozások helyzetének javítására szánja a kormány, de az előadó szerint kérdéses, hogy ez ténylegesen javítja-e a vállalkozások teljesítményét, hatékonyságát. A kormányzat ugyan szavakban elkötelezett a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése mellett is, a gyakorlatban azonban ennek ellenkezőjére találunk példákat (útdíjfizetési rendszer átalakítása, EKÁER-rendszer bevezetése, adózás szabályainak változtatásai stb.)

A magyar gazdaság jövőbeni helyzetét nem a mikro-és kisvállalkozások, hanem a – jelentős részben külföldi tulajdonú – közép-és nagyvállalatok fogják meghatározni, ezért is lehet veszélyes a kormányzat „multiellenes” retorikája, a kevéssé kiszámítható jogi környezet, a versenyt torzító intézkedések (pl. vasárnapi zárva tartás), az ágazati különadók. A felzárkózáshoz a gazdasági növekedés feltételeit kell javítani, ehhez pedig elengedhetetlen a vállalkozások termelékenységének növelése, nemcsak a foglalkoztatás, de beruházások, technológiai fejlesztések és a kutatások ösztönzése révén. Épp ezek tekintetében rosszak a mutatók – összegzett Pitti Zoltán.