Február 27-i összejövetelünkön e kérdésekre kerestük a válaszokat vendégeink,  L. Ritók Nóra Prima Primissima-díjas pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője és Radó Péter bölcsész, oktatáskutató, oktatáspolitikai elemző segítségével.

Az előadásról készült felvételt megtekinthetik Facebook-oldalunkon és Youtube-csatornánkon is.

A tudományos kutatás és az oktatás irányításában és intézményrendszerében az elmúlt években végrehajtott változtatásokról, azok érezhető és várható hatásairól beszélgetett vendégünkkel Kardos Péter közgazdász.

A beszélgetés felvételét itt megtekinthetik.

A magyar gazdaság jövőbeni kilátásairól, lehetőségekről és zsákutcákról beszélgettünk a Gazdasági Klub november 21-i összejövetelén a meghívott előadókkal: Bod Péter Ákos közgazdásszal, az MNB volt elnökével és Vértes András közgazdásszal, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnökével.

Bod Péter Ákos a rendszerváltás utáni társadalmi csalódottsággal, és az azt nem megfelelően kezelő politikával magyarázza a magyar gazdaság fejlődésének egyik akadályát. Mint elmondta: a magyar társadalom nagy része csalódott a piacgazdaságban, az államtól várja a védelmet, és ma nincs a politikai palettán olyan polgárinak nevezhető párt, amely valóban felkarolná a vállalkozókat, a piacpártiságot. Területi és társadalmi aránytalanságok is gátolják a fejlődést, és ezek az aránytalanságok csak súlyosbodtak, hiszen a befektetések oda mennek, ahol már van belőlük: nincs megoldás régiók, rétegek, korosztályok leszakadására.

Vértes András szerint a hazai politikai kultúra, a párbeszéd, az együttműködés teljes hiánya csak tovább rontja a helyzetet. Kétségkívül látható, hogy az utóbbi néhány évben a magyar gazdaság elmozdult a holtpontról, látszólagos stabilitás van mind a pénzügyek, mind a gazdaság terén. De mi ennek az oka? Vértes szerint például az, hogy a kormány komolyan vett néhány külső tényezőt, így az Európai Unió szabályait a költségvetési fegyelem terén – mivel e téren már nincs jelentős probléma, nem is kell számítani brüsszeli figyelmeztetésre. Kevéssé volt sikeres az államadósság csökkentése, még a magánnyugdíj-pénzekkel együtt is.

A kormány intézkedéseiről szólva mindkét előadó elmondta: a kormány gazdaságpolitikai eszközei egyértelműen károkat is okoztak.  Folyamatos az ország leszakadása a régiós országokhoz képest is: míg 2004-ben csupán két ország előzött meg minket régiónkból az egy főre jutó GDP tekintetében, addig ma már csak három van mögöttünk. Az állam ágazati adók kivetésével, az államosításokkal túlzottan beavatkozik a gazdasági folyamatokba. Alacsony a beruházások szintje, egyre súlyosabb tényező a korrupció. Semmiféle modernizáció nem történik az egészségügyben és az oktatásban, márpedig ezek nélkül – különösen a közoktatás esetében – nem várható a versenyképesség javulása. Az elmúlt három év növekedése nem következett volna be az uniós források nélkül, és még ez a növekedés is gyenge: mi lesz később, amikor majd az EU-s források is csökkennek? A válságot magunk mögött hagytuk, de nagyon lassan haladunk előre, és ezt – az utóbbi hetek nyilatkozatai és ígéretei alapján – mintha a kormány is kezdené felismerni.

Az iskolának alapvetően három funkciója lenne: megőrizni, vagy ha nincs, megteremteni a tanulási motivációt, kialakítani a tanulási képességeket és fejleszteni a szociális kompetenciákat. A mai magyar iskolarendszer e funkciók betöltésére nem alkalmas – mondta az előadó.

A pedagógusok mind nagyobb visszhangot és támogatottságot kiváltó akcióinak egyik célja az intézményi és szakmai autonómia visszaállítása, e nélkül ugyanis a fejlődés elképzelhetetlen. Az alapítványi iskolákban folyó munkával szemben az állam által átvett intézményekben a KLIK, mint új elem beépült az iskola és a tanulók, szülők közé, miközben nem tud enyhíteni az iskolarendszer szegregáltságán, a regionális különbségeken, sőt, az erőltetett központosítás csak minden téren visszaesést hozott. Ma a magyar közoktatásban rossz a hangulat, rossz a légkör, erőteljes a bizalomvesztés – összegzett Horn György.