SAJTÓSZABADSÁG ÉS SAJTÓFINANSZÍROZÁS
2016. október 8-án a Népszabadság bezárásának hírére ébredt az ország. Mi vezetett idáig, mi történik azóta a magyar sajtóban? Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője, és Németh Péter, a Népszava főszerkesztője a Belvárosi Szabadegyetem február 15-i előadásán beszéltek a sajtószabadság és sajtófinanszírozás hazai helyzetéről.
Mindkét előadó egyetértett abban: ami a hazai sajtóval történik, az a Kádár-rendszerben tapasztalt központi irányítás idejére emlékeztet. A kormányzat a média nagy részét ellenőrzése alatt tartja, legyen szó a nyomtatott sajtóról, online felületekről vagy éppen a közmédiáról, itt csak az elvárásoknak való megfelelni akarás számít. Nagy felelősség hárul tehát a sajtó azon munkatársaira, akik nem részei ennek a rendszernek, ugyanakkor szűk terep maradt már csak nekik. A piaci versenyhelyzet megbomlott, a megyei lapok többsége már kormányközeli kézen van és szintén központilag szerkesztett, míg a Népszabadságot bezárták. Nincs már országosan hallgatható kereskedelmi rádió, helyette hallgathatjuk a közszolgálati adókat. Mindezen forrásokból egy egészen más ország képe rajzolódik ki, mint a valóság – mondta Németh Péter.
Mi a helyzet a sajtó finanszírozásával? Kovács Zoltán kifejtette: egyetlen lap sem tudja függetleníteni magát a hirdetésektől, hiszen az ezekből származó bevétel meghaladja a lapárbevételt, különösen úgy, hogy a nyomtatott sajtó példányszámai folyamatos csökkenést mutatnak. De honnan is jönnek mostanában a hirdetések? Vagy a kormányzattól, vagy multinacionális cégektől, vagy hazai nagyvállalatoktól. És ők vajon hol fognak hirdetni? Hol hirdet az a multinacionális cég, amely például stratégiai megállapodást kötött a kormánnyal? Már ezek a kérdések is mutatják, mennyire beszűkült a kormánytól független média mozgástere.
Németh Péter reagált a Népszavával kapcsolatos felvetésekre is. Mint mondta, a tulajdonosváltással összefüggésben nagyon erős gyanú veszi körül a lapot: „kormánykézre kerül”, vagy éppen „kormányzati hirdetések fogják eltartani”. A gyanú csak úgy tűnik el, ha az újságban továbbra is olyan cikkek jelennek meg, amelyekre a piac, az olvasók vevők lesznek, a lap kormánykritikus hangnemében nem lesz változás. Kovács Zoltán hozzátette: a Népszavának ugyanannak a lapnak kell maradnia, amilyen eddig is volt.