A Belváros egykoron a pártállami diktatúra számos intézményét, így az állambiztonsági szolgálatok több részlegét is magába rejtette. 1945 után a város központjában nem egy patinás épület kapott új szerepet, ugyanakkor új, „modern” irodaházak is épültek erre a célra.
November 14-én annak jártunk utána, hol, hogyan, milyen gyakran tisztálkodott a pesti polgár a századelőn. A sétát Czingel Szilvia kulturális antropológus vezette, a programot a BUPAP szakmai együttműködésével valósítottuk meg.
„Mi már csak egyszer megyünk ki az utcára” – ezt a Belvárosi Szabadegyetem november 11-i előadásán jelentette ki Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, amikor arról kérdezték, milyen eszközeik vannak arra, hogy változtassanak az egészségügy tolerálhatatlan állapotán.
Napsütéses szombat délutánt töltöttünk el az egykori pesti városfal nyomait keresve-kutatva. Lénárd Anna vezetésével sétáltunk, és együtt képzeltük el, milyen lehetett a városunk, ami egykor elfért a kiskörúton belül.
Utánajártunk, hogyan éltek együtt 145 éven keresztük keresztények, zsidók és muszlimok a Budai Várban. A sétát Csonka Laura történész vezette. Szakmai partnerünk a BUPAP.
Krug Emília és Biró Marianna volt október 7-én a Belvárosi Szabadegyetem vendége. A két újságírónővel Dési János beszélgetett Magyarország aktuális híreit elemezve.
