MAGYAR GAZDASÁG: UTAK ÉS ZSÁKUTCÁK
Az érem egyik oldala: felminősítések, jó pénzügyi egyensúly, alacsony infláció, javuló foglalkoztatottság. Az érem másik oldala: romló versenyképesség, gyenge növekedés, növekvő elszegényedés, még régiónk országaival összevetve is nő a lemaradás.
A magyar gazdaság jövőbeni kilátásairól, lehetőségekről és zsákutcákról beszélgettünk a Gazdasági Klub november 21-i összejövetelén a meghívott előadókkal: Bod Péter Ákos közgazdásszal, az MNB volt elnökével és Vértes András közgazdásszal, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnökével.
Bod Péter Ákos a rendszerváltás utáni társadalmi csalódottsággal, és az azt nem megfelelően kezelő politikával magyarázza a magyar gazdaság fejlődésének egyik akadályát. Mint elmondta: a magyar társadalom nagy része csalódott a piacgazdaságban, az államtól várja a védelmet, és ma nincs a politikai palettán olyan polgárinak nevezhető párt, amely valóban felkarolná a vállalkozókat, a piacpártiságot. Területi és társadalmi aránytalanságok is gátolják a fejlődést, és ezek az aránytalanságok csak súlyosbodtak, hiszen a befektetések oda mennek, ahol már van belőlük: nincs megoldás régiók, rétegek, korosztályok leszakadására.
Vértes András szerint a hazai politikai kultúra, a párbeszéd, az együttműködés teljes hiánya csak tovább rontja a helyzetet. Kétségkívül látható, hogy az utóbbi néhány évben a magyar gazdaság elmozdult a holtpontról, látszólagos stabilitás van mind a pénzügyek, mind a gazdaság terén. De mi ennek az oka? Vértes szerint például az, hogy a kormány komolyan vett néhány külső tényezőt, így az Európai Unió szabályait a költségvetési fegyelem terén – mivel e téren már nincs jelentős probléma, nem is kell számítani brüsszeli figyelmeztetésre. Kevéssé volt sikeres az államadósság csökkentése, még a magánnyugdíj-pénzekkel együtt is.
A kormány intézkedéseiről szólva mindkét előadó elmondta: a kormány gazdaságpolitikai eszközei egyértelműen károkat is okoztak. Folyamatos az ország leszakadása a régiós országokhoz képest is: míg 2004-ben csupán két ország előzött meg minket régiónkból az egy főre jutó GDP tekintetében, addig ma már csak három van mögöttünk. Az állam ágazati adók kivetésével, az államosításokkal túlzottan beavatkozik a gazdasági folyamatokba. Alacsony a beruházások szintje, egyre súlyosabb tényező a korrupció. Semmiféle modernizáció nem történik az egészségügyben és az oktatásban, márpedig ezek nélkül – különösen a közoktatás esetében – nem várható a versenyképesség javulása. Az elmúlt három év növekedése nem következett volna be az uniós források nélkül, és még ez a növekedés is gyenge: mi lesz később, amikor majd az EU-s források is csökkennek? A válságot magunk mögött hagytuk, de nagyon lassan haladunk előre, és ezt – az utóbbi hetek nyilatkozatai és ígéretei alapján – mintha a kormány is kezdené felismerni.