„Mert a pesti ember csak a személyére finnyás, de nincs szociális tisztasági érzéke. Budapest a plasztronos emberek városa. Csak arra néznek, ami látszik. A három napos ingre minden nap új gallér és plasztron kerül, s az emberek sokasága nem fürdik, hanem csak mosakodik. A lakás is csak annyira tiszta, amennyire a szem meglátja rajta.”

(A Hét, 1908)