Előadóinkkal, Iványi Gáborral, az Oltalom Karitatív Egyesület elnökével és Molnár György közgazdásszal, tudományos kutatóval beszélgettünk a hazai szegénység típusairól, területi elhelyezkedéséről, a szegénység életformáiról és arról, hogy van-e lehetőség kitörni ebből a körből. Szó volt a kormány szegénységpolitikájáról, a társadalom hozzáállásáról, felelősségéről, civil szerveződések szerepéről és lehetőségeiről.

Az előadásról készület felvételt Facebook-oldalunkon és Youtube-csatornánkon is megtekinthetik.

A jelenlegi formájában 2011-ben életre hívott közmunkaprogram ugyan szépíti a foglalkoztatási statisztikákat, de nem tudja hatékonyan betölteni azt a feladatát, hogy az álláskeresőket visszavezesse a nyílt munkapiacra. A foglalkoztatást helyettesítő támogatások csökkentése egyértelműen a közmunka, mint sokszor egyetlen lehetőség felé tereli a legelesettebbeket, ezáltal sajátos csapdahelyzetet állítva fel számukra. A közmunkát végzők ráadásul kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a helyi vezetéstől.

Az előadó kiemelte: 2011-13 között 450 ezer ember volt érintett a közmunkaprogramban, többségük ráadásul nem is egyszer. A közmunkaprogramra kettős szerep hárul: egyszerre próbálja bővíteni a nyíltpiaci foglalkozatást és biztosítani a szociális ellátást. Ezek ellentétes logikájú szempontok, és az adatok bizonyítják: a program sem a nyílt munkapiaci elhelyezkedést, sem a súlyos nélkülözésben élők helyzetét nem tudja jelentős mértékben javítani.